Szirének éneke (már megint vers)

Szirének éneke, énnekem mit jelent?
Még ha tenger is maga az Élet
Odüsszeuszként, árbóchoz kötözvén
Állok minden kísértést, nem félek.

Hajóm a tengeren, tengetem
Nap nap után, lám, az örökkévalóságig tán
Küldetésem, az áhított Ithaka nyomán
Kutatván az egyetlen, igazi kincs után.

Temérdek gondok, gondolatok örvényében
Nem születtem harcosnak, sem hősnek
Sorsom tett ezzé, képe ennek vagyok -
Testet öltött, halandó porhüvely-létnek.

De nem bírom, végem! Tépem kötelem
Őrületem, bár színlelhetném
Mindhiába, a szirének csábító énekét
Tétlenül nem tűrheti halandó elmém.

A vágy...? Nem, gyáva az!
Ki összerogy bár ólomsúly alatt!
Hajóm árbóca én egymagam vagyok
Ha eddig vezetett, tán eztán is itt marad.

Így állok hát, hátammal a fán.
Szememet lecsukván, nincs már veszély
Csak a tenger dala, egymaga...
Az éjt nap követ, s napba fordul majdan az éj.