Talpra magyar! hívott haza
(vagy csak újra a porondra)
...nem, nem a hazafias öntudat, tán inkább csak a bűn-
vagy a kötelességtudat
formájában pár honfitárs, hogy méltóztatnék-e már
tiszteletem tenni a Harcok Mezején.
Ám legyen! Itt vagyok s maradok is én.
Nemrég még Tulipános Fanfan jelmezét
magamra öltvén, ütöttem-vágtam; toledói pengét
Forgatván nemes vagy nemtelen felekre vártam.
Lelkemre gyógyírt másképp nem találtam,
Csak ha a gaz ellenség vérét onthatám
Mondhatnám magamról:
Mégiscsak valaki vagyok én.
Szentből fazekat, fazékból szentet
Lám, bűnbakból akad, bárhová mered e tekintet
Az igazság zászlaja alatt bőszen koncolám,
Keresztre feszítem, s Golgotára hurcolám
Az összes fals prófétát
Árulván csalf, hívan hamis portékát
Mily módon hihettem is én?
Együgyű, szűk elmém, lám vesztembe vezet
Forrongó vérem magam is bűnössé tettetett
Ím csuklómon csattan már a bilincs
És mind ami valaha volt is, az a kincs,
Mind elveszett. Hogy is nem jutottak eszembe
Korábban, óh dicső Márciusi ifjak!
Róluk ily módon emlékezem én.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése