2009. január 5., hétfő

Tegyék meg tétjeiket!

Egy ragyogó reggelen az Úriember behorpadva találta magasított cilinderét. A mindig példás önuralmat tanúsító férfiú hisztérikaként toporzékolt, még a jól bevált Zsabó-terápia sem bizonyult hatásosnak. Fogta magát és se szó-se beszéd elviharzott. Egy csendes kis öbölben megállt, hogy csak úgy kutyafuttában újracsomózza nyakkendőjét amikor a sekély vízben megpillantotta a roncsot. Bízott benne, hogy a vakvéletlen sietett segítségére a tragédia idején.

Cipőjét, gondosan élére hajtogatott pantallóját és amit még nélkülözni tudott egy hullámveréstől biztosnak látszó helyen hagyta. Hazárdírozott, de nem volt mit tenni. Macskaügyességgel leereszkedett a vízhez és mérnöki precizitással átkutatta az uszadékfa közé vegyült limlomot. Sokminden került kezei ügyébe - többek között megpörkölődőtt rulettkerék -, egyszercsak hosszúkás fémdobozra lelt az oldalára tapadt, foltokban leázott papírfecnivel: "...hel...szi..nki...vár....gás...". A rejtélyes ákombákom láttán félig felhúzta jobb szemöldökét, de nem hagyta sokáig elterelni figyelmét: külszíni sérülés után kutatott. Egyetlen hajszálvékony repedés, annyit nem talált. "Lék miatt már nem kell aggódni." nyugtázta magában. Izgatottságában fel sem tűnt az Úriembernek, hogy megállapítása akár a pórul járt hajó sírfelirata is lehetett volna. Óvatosan megrázta a könnyű hengert majd heves szívdobogással nyugtázta, hogy nem üres kacattal van dolga. "Miért is ne lehetne cilinder?" latolgatta meglódult pulzussal esélyeit.

Fogta a dobozt és lassan felmászott vele a számításainak megfelelően szárazon maradt sziklára. A cipő- és egyéb gombok nehezen engedelmeskedtek remegő ujjainak mikor felöltözött. Máskor önmagában attól jobban érezte magát ha ruháiba bújt, de amikor oly sok forgott kockán a kényes művelet kevésnek bizonyult. "Mint egy zöldfülü kártyás egy új kör előtt!" korholta türkizkeretes zsebtükrében képmását. Szapora légzését egy Messzi Földön tanult módszerrel lelassította, finoman verejtékező homlokát felszisszenve damaszt díszzsebkendőjével itatta fel. "Bátraké a szerencse!" jelentette ki sziklaszilárdan és lecsavarta a tetőt.

Nincsenek megjegyzések: