Jelek a falon

Azon a jéghideg estén Hannele otthagyta a lakást, amit már jó ideje nem hívott otthonának és az északi szélnek nekifeszülve menekült szinte a szauna felé, ami Helsinki külterületén a jakisi tóparton állt. A szauna a Jakomäki kerületéé, de valami okból biztos volt benne, hogy azon az estén senki sem fogja használni. Hoki meccs volt a TV-ben, finn-svéd meccs, és az egész ország azt nézte, vodkát vagy sört nyakalva. A népmesék juttatták eszébe ezt a szaunát, amiket úgy tíz  éve, még gyerekkorában olvasott mindig, miközben apja részegen pofozta az anyját és az meg sikítozott rettenetesen, de azok a mesék körbefonták szegény kis Hannelét, a dobos táltosaikkal, a szerencsétlen leányanyákkal, akik szaunákba menekültek, hogy megszüljék zabigyereküket, a varázslóikkal, mindenfajta mitikus állatokkal és azokkal az ezeregyéjszakai csodákkal, amik olyannyira különböztek a finn népmeséktől, azzal a bagdadi kalifával, aki mindig másnak adta ki magát, hogy megtalálja végre egyik feleségét, aki elfutott a palotából és egy furcsa Pilvax névre hallgató bazári kávéházban kötött ki a Láthatatlannal, no meg azok az emészthetetlen jelekkel a falon, valahol Bergenben egy tetőtérbeépítésű lakásban, ahol egy fiatal egyetemista lakott macskájával, aki egy ponchót vetett át a vállán és sombreroján furán lötyögtek a kis csomók,  miközben dobálta befelé a tequilás kupicákat. Gyermekkorában mindig át tudott szivárogni a mesék országába, ahogy még anyja hívta, mielőtt az apja el nem törte volna az állkapcsát, úgy hogy már beszélni sem tudott. De most a szivárgás nem Helsinki és a mesék között volt, hanem egy jóval prózaibb, mondhatni alantasabb síkon történt meg, még a hoki meccs első harmadában, amikor Alfredsson megszerezte a vezetést a svédeknek. Ahogy a piros góljelző lámpa meggyulladt, apja hozzávágta a vodkásüveget a TV-hez, a képcső millió darabra hullott, anyja ijedtében kimenekült a konyhába, Hannele magzatburka megrepedt és magzatvize teljesen elárasztotta a fotelt, ahol ült.  A terhességének 21.-dik hetében járt. Nem elég, hogy a svédek vezetnek, még ez is! Tehát egy csuromvizes pokrócba bugyolálva tört előre a szerencsétlen leány, hogy a kerület szaunájában anyává lehessen. Miért pont őneki kellett ennek a melodrámának a főszereplőjévé válnia? Miért kellett elmennie a templomba, hogy vezeklésért esdekeljen apja bűnéért? Miért kellett a plébánosnak is akkor részegnek lennie, részegnek és annyira kéjvágyónak, hogy még a gyónás is csak felkorbácsolja szenvedélyét? Most hogyan tudja meg, hogy melyikük az apja születendő titkolt gyermekének? De már nem volt sok ideje ezen töprengenie, mert odaért a tóparti szaunához és befűtött, hogy a forró, de steril, nemiségtől mentes helyiségben világra hozhassa elsőszülöttjét. Addigra a fájdalmak már nagyon sűrűn követték egymást és Hannele ártatlan arcán az izzadságcseppek könnyekkel elegyedtek. Az idő lassan haladt előre és tehetetlen kínjában nyirkos pokrócát rágta csak, hogy kiáltásaival ne keltsen figyelmet - de ki figyelt volna a magányos kislányra, amikor a svédek még mindig vezettek a második harmad végén is. Annak a jéghideg éjszakának a végén, a legsötétebb órában, ott az izzasztó szauna forró szívében, Hannele végre megszülte kislányát. Valami furcsa késztetéstől vezérelve egy török név jutott eszébe, amikor először rápillantott. Azon az apró ráncos arcocskán, azokban az apró bogárszemekben, abban a sírásra széttárt szájban, Hannele nem látott mást, csak az élet sivár imitációját, egy baljós tükröt, amit saját apja és a plébánia papja tartott eléje. Elhatározta, hogy lánya neve Nazire lesz. S valóban, arra a harminc percre, amíg megmosdatta, nyirkos pokrócába betakarta és először megszoptatta, a kislánya neve Nazire volt és így is maradt meg Hannele emlékezetében azután is, hogy a szaunát kitakarította és a porontyát beledobta a jéghideg jakisi tóba. Ebben a meggyötört Helsinkiben nincs semmi szükség ilyen reménytelen imitációkra.

Hajnalban már nem egyedül ment haza. Oldalán ott járt a dülledt szemű úr, Tlaloc, és nedves ujjaival simogatta megnyugtatóan Hannele hosszú szőke haját. Az újságos standnál már a nap is előbukkant a panelházak mögül, gyengéd, reménythozó kékes rózsaszín árnyalataival megfestve a szalagcímeket. Micsoda egy ragyogó reggel! Salo és Ylonen góljaival Finnország - Svédország 2:1! Ylonen!?