2008. november 24., hétfő

"Egy mindenkiért, mindenki egyért!"


Mily tiszta és szép eszmeiséget fogalmaz meg ez a mára már szállóigévé vált idézet! Alexandre Dumas klasszikus regényében kalandos keretbe foglaltan talán szinte mindnyájunkhoz eljutott ezen erkölcsi mondanivaló. Esetleg az átlagnál idealistább lelkületű olvasóban nem csak kizárólag a romantikus cselekmény, hanem a színfalak mögött rejlő morális üzenet is nyomot hagyhatott.

Ha ezen kedves olvasók esetlegesen napjainkban vizsgálatot tartanának, mit talalnának?

Bár Dumas papírra vetve könnyen személyesíthetett meg egyfajta ideát, mégis érdemes egy röpke pillanatra elidőznünk a kérdés fölött:

Vajon a valóság mennyire lehet termőtalaja ezen életszemléletnek?

Ahogy D'Artagnan és a három testőr - bár nem szent lelkületűek - élete árán is védi ezt az eszmét, úgy valósul meg látszólag emberi formában Dumas elképzelése.
Talán épp azért, mert annyira romantikus, lovagias, vagy éppen gyermeki kalandregény, tapint velejére, érinti meg az ember legmélyében (talán még) fellelhető egyszerű, tiszta szívet .
Talán épp ezért képesek a fiatalok olyannyira átérezni a mondanivalót, amit a felnőtt társadalom már inkább csak megmosolyogna. Vádolhatjuk naivitással, ábrándozással, fantáziálással őket, de vajon nem pont ez a fajta, mindentől független hit, hinni akarás, vagy netalán hinni készség az, ami által - még ha bár csak gondoltaban is, az álmok világában is, de - az olvasó maga lesz a hős Muskétások egyike, aki mindhalálig harcol az igaz oldalon?
Talán épp ezért lehet tanító célzatú ez a regény, egyrészt, hogy már gyermekkorban felébressze a bennünk szunnyadó igazságérzetre való tudatos törekvést; másrészt pedig ha már nem gyermekfejjel veszi kézbe az olvasó, és kellőképpen nyitott az önreflexióra vagy adott esetben akár a pszichoanalízisre is, talán a gyermeki szintnél hatékonyabban is képes lehet a képzeleten túllépve a valóság talaján is megvalósítania, megélnie ezen eszmeiséget.

Természetesen nem szükséges senkinek tőrpárbajba bonyolódnia ezután, vagy netalán vívó leckéket vennie, viszont néhanapján nem árt a mélyből előásni, leporolni rég elveszettnek vélt meséket, fantáziákat.

Lehet, hogy nem is különböznek annyira a valóságtól...

Nincsenek megjegyzések: